2010. február 9., kedd

GazettE - My last Heroes

Nos, nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy majdnem elbőgtem magam, a GazettE-s videón. A DimScene Tour keretein belül előadott, Dim, mindent visz… elmentettem természetesen a favoritok közé.
Valamiért eddig nem hallgattam meg, nem tudom miért de mindenesetre most sem bántam meg, hogy levegő után kapkodtam. Tudom, most jön az a gondolataidba, hogy mekkora egy kretén fangörl vagyok, és csak hülye divatpicsa vagyok. (Tisztelet persze a kivételnek. ^_^)
Igazából empatikus vagyok, és lássuk miről is van szó…

Az eleje: oké, tudjuk, hogy a hegedűszóló play-back, de hát ez van, engem meg sajnos nem kértek fel, hogy hegedüljek nekik, de biz isten megtenném.
Ruru eléggé rá van görnyedve, a gitárra, de a szélgép szépen hűti az arcát, hogy ne folyjék meg rajta a smink.

0:30 Kapunk egy közelit Rukiról, amint Isten nevét emlegeti (Kamijo… bocsánat ennél többet nem tudok). Az arca eléggé fáradtnak tűnik, és mint látszik, a szélgépek hatástalanok.

0:46 Felvisít, elég keservesen. Aztán ahogy elhalkul, és visszaereszkedik egyes testtartásba, de nem bírja egyenesen megtartani magát. Támolyog a színpad közepén, én meg attól féltem, beleesik a dob felszerelésbe.

Amúgy mindenki rettenetesen heroikusan mozog, mintha ezek lennének életük utolsó cselekedetei. Egyrészről csodálatos, ez az odaadás, másrészről, meg ha így folytatják, úgy végzik, mint szegény Yasmine. R.I.P. Yasmine, szerettünk…

1:03 Csak nekem tűnik úgy mintha Reita vonaglana? Mintha a következő fél percben, összeesne?

1:05 Ismét Ruki. Szerintem elég egyértelmű, hogy ki van fáradva.


1:28 Lassított felvételben nézhetjük Aoi testét. Ez azért kellett…Végre melegem lett…

1:45 Kai elszánt fejet vág. Basszus, ő hogy ki lehet. Én öt percdob után meghaltam.

2:04 Mintha mindegyikük összeesne… Nem kéne…

2:06 – 2:09 Oké, ettől beleolvadok a párnahuzatba…

Nem folytatom tovább… akit ez nem győzött meg arról, hogy igenis, brutálisan túlhajtják magukat, illetve csodálatosan nagy odaadással végzik azt amiért annyira bűzunk bennük 

Ja, és a legvége, 5:43- tól, azt a szenvedő, és elkeseredett hangot, ami az „utolsókat fújja” hát kirázott tőle a hideg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése