Mostanság élem a tragédiákat. Az élet végeláthatatlan hosszú körforgását csak teherként élem meg, meg és a legkisebb apróságon is képes vagyok kiborulni. Jobbjára csak tegek-lengek mint egy jobb zombi... Keresek, de hogy mit arra még nem jöttem rá. Ha nagyon csöpögni akarnék, azt mondanám az élet értelmét, ami sajnos nem igaz. Az életem értelmét már régóta nem keresem. Felesleges lenne, a mának élek, értelem, és mindenféle monumentális terv nélkül. Azaz, tervek vannak…
április 24-25 Animecon ( addig varratni egy Lolita ruhát)
június 11 Versailles koncert
u.i.: Hallgasson mindenki DIM SCENE-t!
Hát nem nagyszerűek? Korlátlan pénzköltés, pár órányi tombolásért. Erre is csak én – meg a többezer másik fan képes, de ha nekem 6000 forintba fog kerülni, az, hogy láthassam és hallhassam Kamijot énekelni, ez van. Szokjon hozzá a sok kretén.
Na, de, így Rönciék nélkül, depresszív magányomban, elkezdtem nézegetni beletemetkezni mélyebben az általam Death-lolita névre hallgató stílusba… tudjuk, ez az amikor a halott kislány egy nagyon horrorisztikusan-cuki plüsszarral mászkál. Letöltöttem az összes ( najó, majdnem, még van hátra, 10 szám) Gothic and Lolita Bible-t. A gond csak az, hogy nem tudok japánul, így mindössze a képekre hagyatkoztam. A hatodik szám, különösen tetszett, mert van benne ilyen „home made” részleg. Nagyon megtetszett a gothikus lámpa. Körbetekerni csipkével, fekete anyaggal a lámpát, tenni rá egy kis tült, meg egy vörös szalagot, és készen is vagy.
Meg találtam szabásmintát azokhoz az eszméletlen aranyos Plüss nyuszikhoz. Kár, hogy én még az életben nem láttam tűt meg cérnát együtt, nemhogy én értsem mit akar tőlem az az ábra. De elhatároztam, nekem kell egy olyan nyuszi! Venni nem tudok, az drága. Akkor kénytelen leszek én varrni.
Jesszus!
Anyuék nagy ruhásszekrényének az alján, van egy csomó, nem használt, felesleges ruha, ami úgysem kell senkinek. Szóval elkezdtem szelektálni. Találtam nagyom menő kék-fekete kockás anyagot, egy ilyen szatén szerű topot, meg egy olyan rózsás-mintás anyagot, ami tutira a második világháború előttről maradt ránk. Annyira ronda.
A kockás anyagból kivágtam két kört – inkább ovális lett… itt kezdődnek a gondok – és nekiálltam összevarrni őket. Kézzel. Gép nincs. Kéz van.
Amikor már csak egy picike kis lyuk volt benne, fogtam, kifordítottam, és kitömtem azzal a nagymamaronggyal. Aztán bevarrtam a lyukat is. Utólag megintcsak rájöttem, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha egyből odavarrom a füleit is. Ez van.
Vettem gombot, szalagot, meg egy kis csipkét. A szalag, meg a csipke tüntetik el a ronda varrást.
Most tartok ennyinél. Se test, se második fül, se semmi… De már most látszik, hogy „Kawaii”
Apropó kawaii… szerintem ez a kép, annyira Reis, és annyira aranyos, ráadásul erőt ad, hogy annyit mondjak a holnapnak: FUCK OFF!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése