Gazette Interjú magyarul.... 2. rész - Gazette Interview Neo Genesis Vol.21

Ez az aranyoska itten, a második rész. Ha ilyen tempóban haladok, akkor asszem nem három, hanem négy ilyen bejegyzés lesz belőle ráadásul kiderült, hogy milyen kurva gyér az angoldutdásom... Becsődöltem az egyik kérdésnél... és a vége után még folytattam volna ugyan  - habár mindjárt összeesek a fáradtságtól, és a kimerültésgtől, és kettőig nem látok - de az utána lévő kérdés is kiakasztott... Egyszerűen szánalmasa béna vagyok.
Holnap remélem nem felelek, és nem írok semmiből, mert megint rohadtul nem csináltam semmi "hasznosat"....

Gazette Interview Neo Genesis
 Vol.21   (part2)

Forrás: http://astraphile.livejournal.com/1203.html

Milyen sorozatokat, filmeket láttál az utóbbi időben?

Reita: Ez egy külföldi sorozat,  a „LOST”. Noha, csak az első évadot láttam.
Ruki: Eh?~

Reita: Emberek rejtélyeket oldanak meg. Mi pedig tudni szeretnénk, miért történt úgy, ahogyan..

Kai: Először nem akartad megnézni.

Reita: Eleinte nem akartam megnézni a sorozatot, mert hosszú. Aztán eltöprengtem rajta, és rájöttem, hogy érdekel. Így történt. Lost, és a szökés a börtönből.
Ruki: Én szeretem a „börtönből szökést”. Én mindenképpen olyan sorozatot akartam nézni, ami nem hosszú. Azt gondoltam „Én most abbahagyom”.  Túl hosszú volt, és még így is volt második szériája. De amikor egyszer megnéztem, mások is! Aztán mindenki ezen lógott. Van egy pont munkában ahol már haza akarok menni, és alvás helyett is azt nézni, aztán a következő nap munkába menni, és megint ugyanezt csinálni! Nem gondolom, hogy  egy sorozat ugyanolyan jó lehet mint egy film.

Uruha: Én a Véres Gyémántot szeretem.

Leonardo DiCaprio volt benne, igaz?

Uruha: Megnéztem, habár a húgom ajánlotta.
Reita: Ez egy olyan különleges alkalom amikor a húgodra hallgatsz?
Uruha: Akkor beszélt nekem róla amikor csináltunk valamit az ékszerekkel. Azt hittem csak viccel, de megnéztem, és remek volt! Igazán elgondolkodtatott…

Kai: A Tökéletes Trükköt láttam.  Szeretem a csavaros történeteket, és már nagyon kerestem egyet, de túl sokáig kerestem, és a végén egyfajta csalódás ért.
Aoi: Semmi különösebb… ~

Kérlek, mondjatok valamit a szülővárosotokról

Ruki: Jó levegő van, és nincsen sok ember
Reita: Elég nyitott, rengeteg farm, és rizsföld van arrafelé.
Uruha: The convience store parking lot is big. [ nahát, itt megint csődöt mondottam.. de ciki]

És mi a helyzet veletek?

Aoi: A táj csodálatos. Egyszer szerepelt egy magazinban is.

Kai: Annak ellenére, hogy ez Tokió, egy hatalmas Templom volt a közelében, és itt volt az én iskolám is.
Aoi: Akárcsak egy egyházi iskola?
Ruki: Hol a fenében laktál te?

Hogyan kelsz fel minden reggel?

Ruki: A menedzser hív reggel telefonon.
Aoi: : A menedzser hív reggel telefonon, és azt mondom „ Itt vagyok”.

Reita: Én ugyanígy.
Ruki: Habár ma hiába hívott a menedzser, visszaaludtam. A víz vezetékszerelő jött, de én csak egy órával utána keltem. „Oh, basszus”, gondoltam, de amikor megnéztem a telefonom, nem volt nem fogadott hívásom, aztán hiába hívtam, senki se vette fel. Gyorsan összekészültem, és mikor kimentem, a menedzser, már biztos nem aludt…

Mindeki: Hahaha…
Reita: Ez hihetetlen!
És mi a helyzet veled, Uruha-kun?

Uruha: A reggeli napfénnyel.
Reita: Micsoda hazug (nevet)

Micsoda vidéki fazon vagy [????????Hö???????]

Uruha: Habár, csak akkor, amikor a nap nagyon erős.

És te, Kai-kun?

Kai: Rezgésekkel

Mindenki: Heh… (nevet)

Kai: Mostanában nem hallom meg az óra csörgését, könnyebb rezgésekkel felkelni.
Aoi: (hűvösen) Ez az…

Mit csinálsz amikor depressziós vagy?

Reita: Alszok.

Ruki&Kai: Én is

Aoi: Addig alszok, ameddig csak tudok
Reita: Amikor felkelek, tökéletesen jól vagyok

Uruha: Iszok. Aztán dühös leszek, és elmegyek aludni

Milyen témákat használsz a mobilodban?

Aoi: Semmilyet

Ruki: Egy csillogósat

Uruha: Egy olyat használok, ami nagyon úgy néz ki mint a füst

Reita: Én is. Akkor használom mikor "hmph!" kedvem van.  Mint mikor azt mondom „Fáradt vagyok” . Nem akarok szomorú témát, vagy olyat amin szenvednek.(nevet)

Aoi: Who do you send that kind of message to?

Ruki: I've gotten one.

Aoi: You've been around each other this whole time!

Ruki: Then I sent back "I know--!"

Mi a helyzet veled, Kai-kun?
Kai: I use the one bowing on the ground.

Aoi: The ones with symbols, huh

So does that mean you apologize a lot?

Ruki: I guess it does?

[oké… ezt megint csinálja meg valaki más… mert ebben a kérdésben sem nagyon nem vagyok biztos]

Milyen csengőhangod van éppen?
Aoi: Egyszerű csöngés.
Reita: Nekem is.
Uruha: A víz csobogása, meg minden ami vele jön.
Ruki: Egy szirén éneke.

Kai: (Megnézi a telefonját és lejátsza)

Ruki: Olyan, mint a fekete tea….

Ha együttműködhetnél valakivel a világon, miféle együttműködés lenne?

Reita: Egy PV Steven Spielberggel. Imádom a Jurassic Parkot.

Uruha: Szeretnél egy dinoszauruszt?

Reita: Más világi hatást szeretnék.

Ruki:  Egy Bjork  kórusban szeretnék énekelni. [ Csak tudnám mi a halál az a Bjork…]

Ez különleges!

Uruha: Ugyanilyen módon, én a Slipknot tagja szeretnék lenni

Kai: Egy férfi akit Mike Portnoy-nak hívnak (Dream Theater, dobosa), és szeretnék vele, egy olyan dobon dobolni, mint amilyen neki van.

Aoi: Egy autó eladóval dolgozni.. Az autók manapság nagyon egyformák, és szertnék egy olyan kollekciót, ami igazán különleges.  És gazdaggá válni.

Ruki: Oh?

Mi az amit most nem tudsz megvenni, de egy nap szeretnél?

Kai: Egy ház

Ruki: Egy házat a szüleimnek

Reita: Azt hiszem egy házat.

Uruha: Talán egy autót?

Aoi: Céget.

Reita: Vesztegetés?? Király! (nevet)

Gazette Interjú magyarul.... 1. rész - Gazette Interview Neo Genesis Vol.21

Úgy döntöttem, elkezdek fordítgatni, a dalszövegek mellett… Mivel ez az interjú, megközelítőleg 10 oldal, három részletben fogom feltenni.
Ez volna az első, melyben a tagok, körben elmondják egymásról az első benyomást, és beszélnek egy kicsit a másik személyiségéről.

Ezt inkább azért, mert nagyon sokan lusták elkezdeni nekiülni és angolul végigolvasni. Rosszabb esetben, nem is beszéli az angolt, és akkor szegény meg van lőve.

Gazette Interview Neo Genesis
Vol.21   (part1)

Forrás: http://astraphile.livejournal.com/1203.html

Kérlek, meséljetek az első benyomásokról, arról a személyről  aki a jobb oldalatokon ül.
Oké, Kezdjük Aoi-kunnal. A melletted lévő személy, Kai-kun.

Aoi: Miért nekem kell kezdeni (nevet)?! Amikor először megismertem Kai-kunt

Ruki: Azt gondoltad, hogy egy csontváz?

Reita: Kai-kun, miért zavar ez meg téged?

Aoi: Amikor megismertük, egy MD-t adtam neki, néhány GazettE számmal. Olyan „Ez hihetetlen” arcot vágott, aztán eladta.

Kai: Nem csináltam ilyet! (nevet)

Aoi: Megtette ezt, majd amikor megkérdeztem „ Kai-kun, te csak viccelsz velünk?” akkor ő olyan „Nem, még gondolkodok” volt.
Reita: Akkoriban, más bandák nyomása alatt is volt… (nevet)

Akkor a te első benyomásod nem volt kellemes?

Aoi: Eléggé, habár nem igazán volt benyomásom róla. De Ruki egyedül rábeszélte. Ott nem volt semmi segítség.

(nevet)A következő: Kai-kuné Ruki-kun

Kai: Ruki nagyon kedves volt

Ruki: Mit tettem?

Kai: Ha átgondolom, nem beszélgettünk túl sokat, viszont adtál nekem egy pénztárca láncot.
Ruki: Oh, igen…. Csak azt adtam neked?

… És mi volt Ruki-kun első benyomása Uruha-kunt illetően?

Ruki: Amikor először láttam Uruhat, akkor éppen a színpadon volt, kisminkelve. Az arca fehér volt, és széles a háta. Olyan idősebb-bűnöző-testvér benyomását keltette. A kocsija is olyan volt.

Uruha: Hahaha...

Ruki:De ő nagyon szépen nézett ki, így azt gondoltam „ Nem vagyok biztos~”. Amikor azt a sminket viselte azt hittem, nem normális, később azonban normálisan beszélgettünk.

Huhh, Szóval ő más volt, mint amit a külseje mutatott. A következő: Uruha-kuné Reita-kun.

Aoi: Várj egy percet! A ti első benyomásotok nagyon régen lehetett!

Reita: Yeah, abban az időben, nem volt különösebb tennivaló a bandával.

Uruha: Ez még a középiskolában történt. Az első benyomásom az volt róla, hogy egy majom. Kicsi és sötét.

Reita: Elég napbarnított voltam.

Uruha: And he had a buzz cut.[sajnálom, ezt nem tudom, hogy lefordítani, hogyan a következő mondat is kimondottan bugyuta lett] ]Határozottan, és gyorsan mozgott az egész testével.
Reita: Ahogyan Okamura, (Ninety nine) igaz?

Uruha: Aha, akár egy bohóc.

Oké, Reita-kun, mi volt a te benyomásod Aoi-kunt illetően?

Reita: Nos, mi új év után ismertük meg egymást

Ruki: Emlékszek erre!
Aoi: Nem beszél! ( Nevet)

Reita: Azt hiszem, vörös-fehér pulcsi volt rajtad..?!

Ruki: És egy hímzett rénszarvas volt rajta.

Aoi: Azért, mert tél volt.

Reita: Aztán a következő találkozásunkkor szőrmekabátod volt.
Ruki: Egy hosszú kabát ugye?
Reita: Igen. Azt gondoltam „ Basszus, milyen jó ruhái vannak” ( nevet, ironikusan)

Kellemes gondolatok. Huh.

Aoi: Én nem úgy gondolom

Reita: Ez méltányos volt ( nevet)

Kérlek, beszéljetek a balotokon lévő személyiségéről. Oké, kezdjük Aoi-kunnal.

Aoi: Miért mindig én kezdek?( Nevet) Hmm.. Reita természeténél fogva vicces. Koncerteken mindig adja az alaphangulatot.

Reita: Természetesen!

Aoi: Ő egy szégyenlős ember, aki próbál coolosan viselkedni. Viszont egy remek ember, akihez nehéz közel kerülni.

(Nevet) Mi a helyzet Reita-kun Uruha-kunjával?

Reita: Nincsen időérzéke. Nem hiszem, hogy hallotta volna „Az idő pénz” mondást. Azt hiszem, ő a saját kis világában, a saját kis helyén van. Ma is ez volt ( késett)…
Uruha: Hé, megőrültél?

Reita: Nem, én csak azt mondom, hogy egy másik dimenzióban vagy. De ő egy remek ember!

Mindenki: (Nevet)

Most Uruha-kun beszél Ruki-kun személyiségéről.

Uruha: Buta! Nem hülye, hanem buta. A különbség ott látszik, hogy a saját területén egy specialista, de másikon….
Ruki: Ez nem ugyanaz mint a hülye?
Uruha: Hm.. Ő egy remek ember!

(nevet) Most Ruki-kun, Kai-kunról.

Ruki: Én nem igazán ismerem az igazi személyiségét, de alapvetően nagyszerűen viselkedik. Már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy nem igazán bújik meg  valahol..

[újabb értelmes mondat, gratulálok magamnak]

Mindenki: (nevet)

Ruki: Azt hiszem, hogy egy kissé ideges ember? Túl sokat aggódik, és gyorsan lesz mérges.

Oké, Kai-kun, Aoi-kunról:

Kai: Ő egy módszeres ember, különösen a környezete tisztántartásában.

Aoi: Ez nem igaz. A szobám tiszta kosz.

Kai: nem, te egyszerűen minden apró részletre figyelsz. Amikor csinálok valamit, el is kezdek takarítani, azért mert azt gondolom „ Aoi-kun őrjöngeni fog”.

Ezek a hétvégék

Ezek a hétvégék…

A hétvégéim az elmúlt időszakban mindig brutálisan teltek 

Március 6 – Találkozásom Manával…. Avagy Perverz Szombat

Mana-t megismertem, egy külföldi, japán zenei honlapon. Amúgy itt lakik ő is a városban szóval, úgy gondoltam nem ártana találkozni vele.

Szóval megbeszéltük a 13 óra, újpest központ, 220-as megálló.
A 11 órási busszal mentem is. Odaértem újpestre. Mindenféle gond nélkül. Csak jár nekem a kavington, mert nagyjából harminc percig kerestem a 20-as buszmegállót. Rohangálok körbe, körbe, a „Paprikát, paradicsomot fél áron néni” kezdett nagyon hülyének nézni, hogy minek rohangálok, mint pók a falon?!

Végül megálltam a 220-as megállójában… Lesz ami lesz..

Dobpergés kíséretében megjelent MANA-CHAN!! Kiderült, hogy Vikinek hívják. Az anyukája is jött. Szerintem nagy arc.  Vett jegyet, és elküldött minket a Duna plázába, mondván az közel van, meg nem tudom micsoda.
Azt hittem, unalmas lesz, de tévedtem. Bementünk, elsőként bevágódtunk az Alexandrába. Leültünk a mangás polc elé, és az összest végigbeszéltük. Stílusilag, történetileg. Közben került a pulcsi mindkettőnkről. RUKI volt a pólóján.
Azt mondta talált múltkor valamelyik boltban Jrock-os pulcsit… meg akartam nézni, de sajnos már nem volt…

Utána leültünk egy-két személyes asztalhoz, és beszélgettünk. Néha kissé furcsa volt, hogy Ruki-t bámulom, ami ugye pont mellmagasságba esik. Végigcsöpögtük az összes képét a telefonján, és elmesélte hogy nála lakik mindenki. Kai főz rá. És Rukiről sem szabad semmi csúnyát mondani ( főleg a magasságára nézve) mert jön, és Vanillásat játszik majd velünk.
Miyavihoz pedig imádkozni kell, úgy, hogy le is térdelsz.
Meg mekiztünk… A krumplin lévő fehér szósz – szerintünk – nem salátaöntet volt, és a krumpli sem krumpli…
Bou (ha jól emlékszek) egy szál tangában takarít.
Kicsit odébbsasszéztunk, mert már kezdtek ránk furcsán nézni. Leültünk egy fotelbe, és megbeszéltük.. Én vagyok a kicsi ukéja. ( Miért mindig én vagyok az uke?)

Meg énekeltünk! Miyavitól a what a wonderul world-ot. Ehh… hang nulla, de én nagyon szívesen csináltam. Bár, lefogadom, hogy páran, akik mellettünk elhaladtak, legszívesebben lelőttek volna.
Mana pedig az üvöltő-síró gyereket verte volna meg ezer örömmel, aki legalább háromszor elment előttünk… Baromi idegesítő volt ám…

És elment 6 óra! Basszus! Én még éjfélig simán ellettem volna vele…
Egyszer ki kell ráncigálnom magamhoz…

Ismét a nem japán fanok....

Csicsi: Daisuke az a Trix karaktere. És ő írta, hogy nem csán (chan)… De mi a szar az a csán (Chan)?
Zavii: Udvariassági forma szerinti megszólítás… ilyen belsőséges, baráti viszonynál, pl: Gigi-chan.
Gigi: Jesszus! Ezt most felejtsd el! * Gigcsi mérges, mert kínai névutót kapott.. hehe *
Csicsi: De akkor mi a különbség a csán, és csen között?
Rönci: semmi csak szar a kiejtésed…

Nyuszika

Nyuszika sétál az erdôben. A bokorból hirtelen elétoppan a farkas.

- Szia nyuszika! Én vagyok a gyorsbaszó farkas.

- És az nem fáj?

- Miért, fájt?

Auu... ez fájt... nekem fájt

Na de a lényeg a plüssnyúl, amit már varrok egy ideje... nem ennyira jó, mint itt a képen... de még gondolkozok valami díszítésen. Majd meglátom. Szegény feje, folyton elnyaklik... kevés lett a tömés a testében... Nahát majd akkor a következőt nem baszom el így.

És a neve: most mondanám hogy Flora, de az kopis lenne... szóval még névtelen...