Ókori görög oktatás - Athén

Ókori görög oktatás - Házi dolgozat

Athén

A város vezetői fontosnak tartották a gyerekek helyes nevelését, Darkón és Szolón elrendelték, hogy a szülők kötelesek a gyermeke neveléséről gondoskodni.

A polgárok testben és lélekben erősek, bennük harmóniába ötvöződik a testi és lelki kiválóság, az areté. A görögök hittek az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett , tehát "ép"lélek lakozik. Ezt nevezték a "kalokagathia" ('kalosz'=szép, 'agatosz'=jó) elvének, amely szerint tehát a "szép" és a "jó" harmonikus egységben létezik.

A nevelés a családban kezdődött. A kisgyermek körül minden felnőtt abban versengett, hogy minél derekasabbá tegyék. Ezért figyelmeztették állandóan a a helyes viselkedésre, szép szóval, vagy akár veréssel. A verést mindazonáltal csak végső esetben alkalmazták, a fegyelmezés, a fenyítés szigorának nem elsősorbana büntetés volt a célja, hanem a fejlődéshez szükségesnek tartott felügyelet biztostása.

Az oktatásból elvileg mindenki kivehete a részét, ez mégis csak a tehetősebbek gyermekeire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő tandíj miatt. A vagyonosak arra törekedtek, hogy a gyerekeikből "jó poliszpolgár" váljék. Ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátítaniuk:

1. szakmai műveltség: ezt a szüleitől sajátította el.

2. általános műveltség: a jó polgárnak ismernie kellett népe történelmét, a mitológiát, a klasszikus irók műveit. ez a műv. köv. részekből állt:

1. múzsa nevelés (lélek nevelése)

eredetileg: énekelt, zenével és tánccal kísért költészetre nevelés

később: művészeti nevlés, melynek két ága van:

- irodalmi nevelés- klasszikus művek feldolgozása

- zenei nevelés- ének, különféle lantszerű és fúvós hangszereken való játék és tánc.(kithara, fulyra, aulosz)

2. gümnasztikai nevelés (a test nevelése): sport, torna, kifejező mozgás művészete

A gyerekek 6-7 éves koruktól magántantásban részesültek, melynek színhelyei:

• grammatisztész háza: alapkészségek (olvasás, irás, számtan) elsajátításával foglalkoztak. Olvasás: betük megismerésével kezdődött, ezután a tanár szótagokat irt egy táblára, amelyet a gyereke szótagolva utánna olvastak, később nyelvtant és irodalmat tanultak.

Mai pedagógus szavunk innen ered, azt a rabszolgát nevezték paidagógosznak ('gyermekvezetőnek'), aki a gyermeket a magántanítóhoz kísérte és segített az otthoni tanulásban. Később bővült a feladatköre, a fiú erkölcsi nevelője is lett.

• kitharisztész háza: hangszereken (kithara, fulyra, aulosz) való játék tanítása kezdeben bemutatással, utánzással történt. Később hangszerkisérettel énekelték a lirikusok műveit. Tánctanítás is folyt itt.

• palaiszra ('birkózásra kijelölt hely'): hét éves koruktól kezdve gümnasztikai képzésre is elkísérték a gyerekeket. itt könnyűatlétika különféle ágait, és a küzdősportokat(birkozás, ökölvivás) gyakoloták.

• gümnaszion (gümnosz='meztelen'): idősebb fiúk itt folytaták a testgyakorlást. Ebben az épületegyüttesben kapott helyet a fedetlen és fedett futópályák, vetkőzésre és tisztálkodásra szolgáló szobák, később előadó termek és a könyvtárak. Egyre inkább a magasabb szellemi tanulmányok helyszíne lett.

Az érett fiúk az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés színhelyére.

Az athéni magántanitók díjazás ellenében végeztékaz oktatást. Egyetlen állami intézmény az előkészitő iskola ephébia volt, ide 15 évesen kerültek a fiúk, politikai és katonai előkészítő képzésben részesültek itt. 15-17 éves fiúkat melephébosz nevezték, megkülönböztetve a 18-20 éves ephéboszoktól, akik szervezett katonai kiképzést kaptak. Eskütétel után teljesítettek határőrszolgálatot, ezután váltak teljesjogú athéni polgárrá.

Az athéni lányok nevelése:

Legtöbbjük csak a háztartásvezetési ismereteket tanulta meg anyjától. Olvasni és írni általában nem vagy csak alig tudtak. A nyilvános politikai életben nem vehettek részt, életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt noi lakosztálya a günakeion volt.