Egy rém rendes szombat.

Nos, a mai nap valahogy nem úgy alakul ahogyan akartam:
Még tegnap este lenyúltam öcsém telefonját, hogy fel tudjak kelni reggel és elmenjek zuhanyozni, meg hajat mosni, mielőtt bemegyek a városba Gigivel, a szépművészetibe. Aztán meg császkálni, gondolkodtam rajta, hogy felmehetnénk Budára, fogaskerekűvel menni egy kört, megnézegetni azokat a csodálatos házakat, amiket oda építettek, vagy egyszerűen elmenni kínaizni, teázni… Aztán meg ott aludni nála, és végigmaratonizni valami filmet. Ez lett volna az eredeti terv…
De reggel már öcsém üvöltött velem, hogy mi az, hogy én behúzom a telefonját, mit képzelek magamról, meg hogy simán el fog késni edzésről!?  Tehetek én arról, hogy egy kőkorszaki telefonom van, aminek már szarrá van menve a hangszórója, azért nem hallom?  Aztán meg mellékes, hogy minden reggel én kelek a telefonjára, mert én szeretek előbb felkelni.
Aztán ezután a kellemes reggeli vita után hajat szárítottam összeszedtem a cuccokat, amiket el akartam vinni a Gigihez. Tizenegy előtt harminc perccel kaptam egy pü-t, hogy nem jár semmi, a gyömrőin keresztbe fordult egy busz…

Elkezdett szarakodni az internetem.
Elkezdtem keresni a telefonom. Nem találtam. Szóltam anyának. Ő se látta, viszont elkezdte keresni velem. Próbálkoztam életjelet adni a Giginek, hátha, de  csak tíz percnyi szenvedés után sikerült felhívnom.
Írtam neki, hogy anyum telefonját hívja, mert a sajátomat nem találjuk… Felhívott, és megbeszéltük, hogy a mai nap sztornó. Ciki.
Az internet totálisan elment, és lementem kiteregetni a cuccaimat.
Meglett a telefonom.
Kimostuk.
Aztán anya lement a Füzesihez, adóbevallást írni, meg bevágni valami alkoholos löttyöt. Bulizzanak, áldásom rájuk.
Öcsém hazajött edzésről, jött vele a Balázs meg a Bence is. Alliteráló nevek, mindig összekeverem őket.
Öcsi tépi a száját, megint veszekedtünk. Mivel még mindig nem volt net, és a fényképező működött, kimentem fényképezni.
Ez lett belőle:

Szerintem ez orgona volt valamikor, de aztán lehet, hogy nem, így nem mondok semmi biztosat. Ne szólj szám nem fáj fejem. A végén még kiröhögne valaki, hogy milyen hülye vagyok.  A háttérben a vezetékek csodálatosan festenek, bár a szembeszomszéd tujasora azért aranyos, mondjuk az  a kert se  semmi....

Ez az  egyetlen amiről tudom micsoda! Fenyő! Ráadásul Ezüstfenyő! A kertünkben nő, és van belőle kettő. Kár, hogy a tetejét meg kellett nyírni, hogy ne lógjon bele a vezetékekbe. 

Tulajdonképpen ez is valami elszáradt növény, amiről nem tudom micsoda, de nem érdekes, a kép szép lett. 

Ez valami növény, ami a házunk mögötti kerítésen nő. A nevét nem tudom, de szerintem egészen jól néz ki, hogy ilyen lila.