2010. szeptember 1., szerda

Hesitate means death

Zene: Gazette – Hesitate means death
Mod:  Agyhalál, vérhalál, tarkónlövés.

Új értelmet nyert ez a drága szám is....

”Ez a lövés mindennek bevezetője.
Ne felejtsd el, mi értelme van meghúzni a ravaszt.
Mindent felteszek ezért a golyóért.
Ne felejtsd el, mi értelme van meghúzni a ravaszt.
A hezitálás halált jelent….”

Hát legszívesebben meghúznám a ravaszt…. De most őszintén? Ki akar velünk odafent ennyire kibaszni?
A MÁSODIK emeleten lesz a termünk, ami azt jelenti, hogy elmegy az egész szünet ha le akarunk menni a Vikinek csokiért  
 a büfébe - márpedig lefogunk, mert én is szeretem a csokit, és önös érdekek fűznek ahhoz a csokihoz. Szóval nem marad idő a házi másolására, és leszakad a lábam a hülye – imádnivaló – kibaszott csoki miatt.
Aztán a hétfői órarend, meg az egész órarend odabaszott. Minden nap hét óra, a szivaósabbnál szivatósabb napok. De a hétfőőő, hát azt senkinek se kívánnám.
Országismeret.  Angol  angol-levelezés matematika biológia tesi földrajz.
Mi ez? Én félek APK-tól, és úgy tűnik egyből két óra is lesz vele ( angol levelezés, országismeret)  és csütörtökön még egy angol-levelezés. Tudjátok a levelezésen kérvényt, és egyéb tüncibünci cuccokat kell írni. Csak nekem még angolul is kéne tudni. Meg fogok halni!
”A hezitálás halált jelent”
Én nem hezitálok… esküszöm én nem. Én félek. Parázok, már most, és már utálom ezt az évet. De holnap lemegyek és megnézem az új ifósokat… és megmondom, hogy megszívták, csupa nagy betűvel.
Amúgy reggel korán be akartunk érni, hogy legyen hely a hátsó padokban, mert nincs az az isten, hogy én még egyszer előre üljek. Főleg amúgy az új padokban… semmi, semmi takarás, nem tudod betenni a padba a füzeteket, meg semmit, mert nem lehet. Nincsen hová! Na nem baj, a lényeg, hogy felcsörgettem Nixyt hogy gomen de épp nem  fogok odaérni, menjenek el nélkülem. Reggel pedig nagyon nagyon hideg volt! Remegett a kezem, amikor felemeltem az mp3 lejátszómat, hogy számot váltsak. Begördült elém a villamos. Én hülye, elfelejtettem megnézni, mi a szarra szállok fel. 3-as helyett 62-esre. Ami ugye, nem éppen arra jár.. én két megállóval simán továbbmentem, mire észbe kaptam, hogy basszameg. Oké, akkor vissza…  Még mindig hideg volt. Szóval fagyoskodtam, és figyeltem hogy most mire szállok fel… Ennyire kretén is csak én lehetek.
És tök korán végeztünk – ebben az életben először és utoljára – 10:20-kor. Ami azt jelenti, hogy a 11 órási buszt nem értem volna el hazafelé. Próbáltam megcsörgetni Shii-chant, mert úgyis az örs felé jön haza… meg hogy úgyis talni kéne, ha már elérhetőek vagyunk egymásnak. Nem igazán van pénz a telefonomon, szóval, fogtam és küldtem visszahívóst. Aztán ő is..Aztán én megint, mert azt hittem, lenyomtam véletlenül. Kiderült neki sincsen pénz a telóján…
Viszont felszálltam a hévre, és egyszercsak feltapad valaki az ablakra SHIICHAN!  Lepattantam a Hévről, és bandáztunk az árkádban. Annyira jó volt. Van LM.C-s füzete a kis dögnek! És Aww AIJI*___*  nagyon kis jófej.. meg pvket és mvket néztünk az mpjén, meg az ipodján. Volt Ring ding dong is. Meg sok sok Sug.
Five Stars… hogy az mekkora egy szar.. mármint Shinppei olyan mint valami buzi abban a babarózsaszín gatyában.  Masatonak meg szörnyű a hangja… és a banános rész… Kész.. meghaltam…


  és nézegetem ilyen űberjó Gazette képeket, amik még Párizsban készültek... hááátt... no comment. Szegény Rei feje, olyan kicsi... és olyan tömzsi a nyaka... Reicsán, mióta van nekem amúgy ilyen szemöldököd... be fogok halni rajta.... brutál.. Aoi képtelen értelmes fejet vágni... nem mintha a többiek a toppon lettek volna... ők azért most bearanyozták a napomat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése